Az alábbi mese egy híres misztikus, perzsa költő – Jalaluddin Rumi – versének modern feldolgozása. Az eredeti perzsa nyelvről angolra fordította és mese formába öntötte Idris Shah. Az angol nyelvű adaptációt Kapta Ibolya fordította a magyar nyelvű közönség számára.
Egyszer volt, hol nem volt, amikor a csészék még tányérok voltak, a kések és villák pedig a földből nőttek, élt egyszer egy öreg néni aki még soha nem látott sast. Egy napon, egy sas szállott fenn magasan az égben és úgy döntött, megpihen. Lejebb ereszkedett és landolt – mit gondolsz hol?
Éppen az öreg néni házának bejáratánál.
Az öreg néni hosszan méricskélte a sast, majd azt mondta,
‘Óh, Istenem, milyen mókás egy galamb vagy te!’
Ezt találta ki, látod, hogy ő egy galamb volt, ugyanis még soha nem látott sast, de galambot azt bizony már sokat látott, nagyon sokat.
‘Egyáltalán nem vagyok galamb’, mondta a sas és büszkén kihúzta magát.
‘Ugyanmár!’ mondta az öreg néni. ‘Több évet éltem már, mint ahány toll van a szárnyadon, így megismerem a galambot, ha látok egyet.’
‘Ha annyira biztos vagy abban, hogy én egy galamb vagyok, akkor miért mondod azt, hogy egy mókás galamb vagyok?’
‘Nahát, csak nézz a csőrődre’, mondta az öreg néni. ‘El van görbülve. A galamboknak kis csinos, egyenes a csőre. No meg, nézd csak hosszú karmaidat! A galamboknak nincs ilyen hosszú karma. Aztán nézd csak a fejed tetején a tollakat! Teljesen össze vissza állnak, le kell őket fésülni. A galamboknak finom puha és rendezett a tollazatuk.’
De a sas cseppet sem érezte magát jobban.
Igazából magába fordult elszomorodva.
Amint az öreg néni elengedte azonnal egy fa tetejére repült. Amint ott üldögélt azon gondolkodván,
hogy mi tévő legyen, egy másik sas éppen arra repült, majd leszállt mellette.
’Nahát, nahát,’ mondta az új madár. ‘Micsoda mókás egy sas vagy!’
‘Legalább te tudod, hogy sas vagyok’, mondta az első sas. ‘Istennek legyen ezért hála!’
‘Mi történt veled?’ kérdezte az új sas.
‘Nos’, kezdte az első sas, ‘egy öreg asszony azt gondolta, hogy én egy galamb vagyok. És mivel a galamboknak nincsenek hosszú karmaik, levágta az enyéimet. Aztán mivel a galamboknak nincs horgas csőrük, így kiegyenesítette az enyémet.
A galambok fején nincs bojtos tollazat, így az enyémet kifésülte.’
‘Az biztos, hogy nagyon buta ez az öreg asszony,’ mondta az új sas.
Ezután elővett egy kefét szárnyai alól és visszafésülte az első sas bojtos tollazatát. Karmaival szépen visszahajlította a sas csőrét, hogy szép kerek legyen ismét.
‘Megvagyunk!’ mondta, ‘mostmár megint úgy nézel ki mint egy sas. Ne aggódj a karmaid miatt, hamarosan visszanőnek.’
‘Köszönöm barátom!’ mondta az első sas.
‘Ugyan, ez semmiség,’ mondta új barátja.
‘De emlékezz erre,’ folytatta, ‘ nagyon sok ilyen buta ember van a világon, akik azt gondolják, hogy a galabok sasok és a sasok galambok, meg még sok hasonló bolondság. És ha ennyire buták, akkor nagyon ostoba dolgokat csinálnak. Meg kell tartanunk a biztos távolságot ettől a buta öreg asszonytól és a hasonló emberektől.’
Ezután a sasok visszarepültek saját országukba, hogy visszatérjenek saját fészkükbe.
És soha nem mentek többé a buta öregasszony közelébe.
