A tökéletesség egy távoli birodalmában élt egyszer egy igazságos király a feleségével és csodálatos gyermekeivel, egy fiúval és egy leánnyal. Mindannyian nagy boldogságban éltek együtt.

Egy napon édesapjuk magához hívatta gyermekeit és így szólt hozzájuk:

‘Elérkezett az időtök, ahogy ez mindekivel megesik. Le kell mennetek, a végtelen messzeségbe, egy másik országba. Keressetek és találjatok meg egy becses ékszert, majd hozzátok haza.’

A vándorokat álruhában vezették el az idegen országba, melynek lakói egy sötét valóságban éltek. Hasonlóan hatott ez a hely rájuk és hamarosan egymástól is elszakadva,  szinte alvajárókként kóboroltak tovább.

Időről időre láttak országukhoz és a drágakőhöz hasonlatos fantomokat, de az állapot melyben voltak, csak tovább fokozta révedezésüket, melyet egyre inkább saját valóságukként éltek meg.

Amikor a király tudomást szerzett gyermekeinek helyzetéről, egy bölcs és megbízható szolgájával, ezeket a szavakat küldte számukra:

‘Emlékezzetek a küldetésre, ébredjetek föl az álomból és maradjatok együtt.’

Az üzenet hatására összedték magukat és megmentő kísérőjük segítségével sikeresen megküzdöttek a szörnyűséges veszedelemmel is, mely körbevette az ékszert. Majd ennek varázslatos segítségével visszatértek a fény birodalmába, hogy még nagyobb boldogságban örökre ott maradjanak.